Száz Pál – Ovi (3)
(20 –22.)
Semmi sem lehet végtelen messze. Gondolta. Elképzelte ahogy megépítenek egy „jó hosszú létrát, nekitámasztják a felhőknek és felballagnak...
Margó – Éltetőnk a zaklatás
A szlovák kormány úgy kezel bennünket, mint mostoha apa a látni sem kívánt gyermekét. 1945 óta elődei politikáját folytatva azt hajtja, hogy gyermekeink nem tudnak...
Napló – Polgár Anikó az idei Madách-díjas
Az Irodalmi Alap díjait a Szlovák Írószervezetek Szövetségének pozsonyi székházában június 16-án adták át. A hazai magyar irodalom legjobb...
Eseménynaptár
JÚLIUS
1845. VII. 4-én született Szinyei Merse Pál festő
1415. VII. 6-án égették meg a konstanzi zsinaton Husz János cseh
...
Babits Mihály versei
Zsoltár férfihangra – Consolatio mystica
Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök...
Pomogáts Béla – A Trianon okozta sebek
Tíz esztendő híján egy évszázada: 1920. június 4-én a Versailles melletti nagy Trianon-palotában Benárd Ágoson munkaügyi és népjóléti...
Márai Sándor – Mint a hal vagy a néger
Egyszer decemberben megálltam Pesten
Az Emke előtt és szédülve álltam
S gondoltam...
Fónod Zoltán – Kisebbségben…
Nincs a világnak olyan része, ahol az etnikai, nemzetiségi, vallási közösségek gondjaival, problémáival ne találkoznánk. A nemzetközi jog a második világháború után – érthetetlen módon – nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Ebben nemcsak a...
Mács József – Levél a mennyországba! – Kegyelem életfogytig…
(Esterházy János szenvedéstörténete – Molnár Imre dokumentumkötete)
Molnár Imre történész nagy körültekintéssel...
Öllős Edit versei
Recept
kinyílhat még akárhány csenevész bimbó
elhervad még akárhány...
Keserű József – A kútba néző – Duba Gyulának, nyolcvanadik születésnapjára
„Mélységes mély a múltnak kútja”, szédülni kezd, aki csak belenéz. Ismerős érzés lehet ez mindenki számára, aki már valaha letekintett valamiféle mélységbe. Szívünk hevesebben ver, gyomrunk remeg, ujjperceinkbe pedig beleköltözik az a...
Duba Gyula 80 éves
Hektor Nesztorhoz intézett szavaival akartam kezdeni a köszöntőmet: „Hadd karollak át jó öreg legenda, ki oly rég jársz kéz-kézben az idővel”, de aztán rájöttem, hogy az én hetven-egynéhány évemhez már semmiképpen sem illenek a fiatal, erőtől...