John Keats: Óda egy fülemüléhez
A szívem fáj és bágyadt zsibbadás kábít nyomasztva, akárha bürök levét innám, avagy valami más mákonynedűt, Léthébe merülök – nem mert irigylem boldogságodat, sőt örömödhöz jó sorod emel, hogy Téged, bükkön rebbenő driád, fent lombos ág fogad...