John Keats: Óda egy fülemüléhez

A szívem fáj és bágyadt zsibbadás kábít nyomasztva, akárha bürök levét innám, avagy valami más mákonynedűt, Léthébe merülök – nem mert irigylem boldogságodat, sőt örömödhöz jó sorod emel, hogy Téged, bükkön rebbenő driád, fent lombos ág fogad...

Veres Erika: Duett a sárban

cserépsíp szikkadt vázába halt légytetem – halk zümmögése a hézagok közt remeg tovább mint eltévedt róka a faluszélen vagy surrogó magnószalagról lekopott szavak elfelejtettük megnyomni a gombot, rekedt őrjöngésben duzzad a hang. soha nem lesz...

Demény Péter: Romok

amikor elváltam nem gondoltam hogy bosszúból felnősz hallgattál ezt anyától örökölted még büszke is voltam azt hittem hogy lehettem ilyen ökör barátod volt már akkor csak nem ez egy másik segédmunkás hozzánk színészek írók pszichológusok és...

Csabai Máté: Négykezes

Gyerekek vagyunk. Nem érjük fel a billentyűket, nyújtózkodunk a manuál felé, apa a zongoránál ül, játszik. Nem figyel ránk. Én és Lili ikrek vagyunk. A következő tavasszal fent ülünk a széken, már átérjük a kvintet. Anya ragaszkodott hozzá...