Tőzsér Árpád: Párbeszéd hársak alatt
S mondtam én: a fákat, a teret az énünkkel látjuk,
látómezőnk határa vagyunk, ott, túl a másik,
amelybe azért néha az én is átjut.
S mondtam én: a fákat, a teret az énünkkel látjuk,
látómezőnk határa vagyunk, ott, túl a másik,
amelybe azért néha az én is átjut.
He cometido el peor de los pecados
que un hombre puede cometer. No he sido feliz.
(Borges)
T. Á. Sebastiánusára
Egy ablakból, akárhogy is, úgyanúgy
ki lehet zuhanni, mint körhintából az óvoda-
udvaron, csak a kettő fizikája lesz más.
(Tőzsér Árpád 80. születése napjára)
A magyar irodalomtörténetben gyakran visszaköszönő toposz, hogy a költészetünk nem kifejezetten filozofikus költészet, a látvány és a hangzás szépsége, az érzelmi-hangulati ihlet, a nosztalgikus attitűd mind megelőzi a gondolati...
„Filozófia nélkül nincs költészet (mint ahogy filozófia sincs költészet nélkül), csak arra kell ügyelni, hogy a filozófia tartalmai a versben ne jelentésként, hanem jelként fungáljanak.”1 Ezt Tőzsér Árpád állítja Németh Zoltán faggató...
A kisebbségi magyar irodalom új korszaka 1958 táján kezdődött. Az új korszak nemcsak leszámolást jelentett a korábbival, a sematizmussal és a dogmatikus szemlélettel, hanem gondolkodásában, lehetőségeiben – és az Irodalmi Szemle megindításával...
Az alább közreadott öt vers újdonságot fog jelenteni azoknak is, akik számára már ismerősen hangzik Danyiil Harmsz (1905–1942), a világirodalom egyik első abszurd szerzőjének neve.
Danyiil Harmsz: Örökös derű és piszok; Vénasszony; Pénzedért időt vehetsz; Az ég; Két füstös képű dámaálma (versek, Gáti István fordításai)
1.
Vera agydaganatával kezdődött, ami negyvenéves korban még olyan jellegű ritkaságnak számít, mint amikor, általános megütközést keltve, berúgva megy az ember a legjobb barátjának a temetésére.
Képzeld el a tengert. Hunyd le egy kicsit a szemed, és próbáld meg. Képzeld el a Fekete-tengert, a Balti-tengert, az Adriai-tengert vagy a Sargasso-tengert. Képzelj el sok vizet, sok sós vizet, szirtekhez csapódó hullámokat, part menti kövek...
Nagyék. Mindenki így emlegette őket, hogy a Nagyék.
Kislánykoromban úgy láttam, olyanok ők, mint a kék meg a sárga. Amolyan egymást kiegészítő színek. Nyáron a férfi a lovai között aludt egy priccsen, ott hátul az istállóban.