Hizsnyai András: Céline hitelbe ‒ „…helyettem én”
Egyedül vagyunk már megint. Az egész olyan lassú, olyan nehéz, olyan szomorú… Nemsokára megöregszem én is. És akkor végre vége lesz. Rengetegen megfordulnak a szobámban. Mondanak is ezt-azt. Bár igazából nem sokat mondanak. De majd...