Tóth Elemér versei
Szép béklyókban
Félek magamtól, félek tőled,
futnék hozzád, futnék előled.
Tőzsér Árpád – Történelmi pillanatok (2 x 68, negyven év múltán)
Negyven éve, hogy Németh István, a nemrég elhunyt, s méltatlanul agyonhallgatott vagy inkább ismeretlen pozsonyi költő megírta és megjelentette a Történelmi pillanat című furcsa kis „csendéletét”:
Koncsol László – Cseppben a tenger
(Csáky Pál Harmatos reggelek álmai című dokumentumregényéről)
A könyv némileg rejtett, belülre vitt alcíme: Dokumentumregény: egy tanító élete 1968-ban és utána. A tanító, Újváry László, a könyv hőse ma...
Pomogáts Béla – Kosztolányi méltósága
Amiről – a Kosztolányiról rendezett hagyományos tanácskozás bevezetőjeként – most beszélni szeretnék, kissé elfogódva mondom ezt, részben személyes jellegű. Tehát nem pusztán arra vállalkozom, hogy...
Gyüre Lajos – Az Új Magyar Museum
Adósságaink! Akár így is kezdhetném írásomat az „Új Magyar Museum”-mal kapcsolatban. Mert büntetnivaló módon elherdáljuk múltunk egy-egy darabját, a nem mindig jótékony feledés homályában hagyjuk eltűnni olyan...
Grendel Lajos – Magyar líra és epika a 20. században (24)
Juhász Ferenc (1928)
Maradiság és eredetiség viszonya még Nagy Lászlóénál is élesebben vetődik föl Juhász Ferenc művei kapcsán, az el(be)fogadásnak és elutasításának még szélsőségesebb...
Mécs László versei (a hagyatékból)
Pórasszony
Mezítelen lába visszeres
és melltelen és csupa csont,
sosem pihen s míg pénzt keres,
kiszívja gyermek, munka, gond.
Krausz Tivadar – Levél az iródiásokhoz és olvasóikhoz
Legelébbis a 25 éves Iródiát köszöntöm! Nem az intézményt, a protokoll már lezajlott. Titeket köszöntelek, háromszázvalahány egykor magával ragadóan lelkes iródiás! Isten éltessen, és lelkesítsen titeket még vagy...
Antalík József versei
Ha majd a fájdalom
Ha majd a fájdalom
Parázsa fellángol,
Szememre könnycsepp ül,
Remegve, egyedül.
Bodnár Éva – Nyugodj békében, Kolonics!
Kihunyt egy újabb gyertya lángja.
Itt a Földön nem lobog tovább.
Fénye a nagyvilágot körbejárta,
betöltve sorsát, most hazatalált.
Szirmai Péter – Átjárók (Apám emlékének!)
1. (Túlvilágból…)
Az angyal a túlvilág vénában lüktető vérhez hasonló folyóján érkezett hozzám a fénnyel telített térbe, az apró gondolatszigetre, ahol már egy ideje türelmetlenül vártam. A szárazföldek...
Merényi Krisztián – Beszédes nevek
Munkám során találkoztam már egy-két érdekes emberrel. Most a neveseket egyvelegizálom. Természetesen nem ily szaporán következtek egymásután, de tizenhárom év nagy idő.